Forsthoffer Ágnes május 9-én foglalta el az Országgyűlés elnöki székét, és bő száz nappal később már egészen világosan látszik, milyen parlamentet képzel el. Nem a hangerőből akar tekintélyt csinálni, hanem a szabályokból. Nem fenyegetőzik hosszú percekig, hanem dönt. És talán a legfontosabb: még attól sem rettent meg, hogy a saját politikai közösségének miniszterelnökével, Magyar Péterrel kerüljön nyilvános vitába.
Forsthoffer első száz napjának legérdekesebb teljesítménye nem egyetlen nagy politikai húzás, hanem a stílusváltás. A Parlamentben újra megjelent valami, ami az elmúlt évek állandó háborús hangulatában ritka portéka lett: a kifinomult higgadtság.
Csakhogy ezt senki ne keverje össze gyengeséggel.
Forsthoffer Ágnes ugyanis meglepően kemény házelnöknek bizonyult.
Már az első napján üzent: visszakerült az uniós zászló
Forsthoffer május 9-én 193 igen és mindössze 2 nem szavazattal lett az Országgyűlés elnöke. Első döntése pedig rögtön szimbolikus volt: 12 év után újra kitűzette az Európai Unió zászlaját az Országházra.
Nem kellett hozzá háromhetes kommunikációs kampány és tizenkét sajtótájékoztató. Egy döntés, egy zászló, egy világos üzenet: Magyarország az Európai Unió része, a Parlament pedig ezt többé nem próbálja vizuálisan elfelejteni.
Forsthoffer akkor azt mondta, a parlamentnek újra nyitottabbnak, átláthatóbbnak és méltóbbnak kell lennie.
Azóta kiderült, hogy ezt nem csak ünnepi beszédnek szánta.
Kinyitotta a Parlamentet a sajtó előtt
Az egyik első gyakorlati változtatás a parlamenti újságírókat érintette. Bővítették azokat a helyeket, ahol a sajtó munkatársai dolgozhatnak, a sajtószobát pedig a félemeletről a főemeletre helyezték át.
Apróságnak hangzik, pedig egy parlament működéséről sokat elmond, mennyire tekinti természetes szereplőnek az újságírót.
Forsthoffer politikai ars poeticája ebből a szempontból egyszerűnek tűnik: a sajtót nem kell szeretni. Be kell engedni.
Nyílt pályázatot írt ki az egyik legfontosabb parlamenti posztra
A személyzeti politikában is feltűnően más módszert választott. Az Országgyűlés Hivatalának főigazgatói tisztségére nyilvános pályázatot hirdetett, amelyre 94 jelentkezés érkezett.
A végén Divinyi Zsombort választotta főigazgatónak.
Ez a döntés azért érdekes, mert az ilyen pozíciók elosztásánál a magyar politika hagyományosan szereti a zárt ajtókat és a már előre ismert neveket. Forsthoffer ehhez képest versenyt hirdetett.
Nem forradalmi találmány. Egy normális intézményben inkább alapműködésnek kellene lennie. Magyarországon mégis feltűnik, ha valaki tényleg megcsinálja.
A luxusrezidenciára egyszerűen nemet mondott
Forsthoffer a saját juttatásainál is hozott néhány olyan döntést, amelyből elég pontosan kiolvasható a vezetői stílusa.
Nem fogadta el a számára felajánlott, több száz négyzetméteres házelnöki rezidenciát. A magánhasználatra biztosított szolgálati autóról is lemondott, és később egy körülbelül 70 négyzetméteres szolgálati lakás használatát választotta.
Támogatta a képviselői és házelnöki fizetések csökkentését is; saját számítása szerint ez az ő esetében évente több mint 28 millió forintos állami megtakarítást jelent.
Ez megint nem igényelt különösebb ideológiát.
Egyszerűen azt mondta: nem kell.
Van valami üdítő abban, amikor egy közjogi méltóság a státuszát nem abban méri, hány négyzetméter jár hozzá.
De aki nem jár be dolgozni, annak már nem volt ilyen kellemes a meglepetés
A visszafogott stílusból ugyanis egyáltalán nem következett puhaság. Forsthoffer júliusban közölte, hogy a júniusi, indokolatlannak minősített képviselői hiányzásokat már nem fogadta el.
Ezekben az esetekben illetménycsökkentés következik.
Ez talán a legegyszerűbb szabály a világon: aki országgyűlési képviselőként fizetést kap a parlamenti munkáért, attól nem különösebben radikális elvárás, hogy lehetőség szerint jelenjen is meg a parlamentben.
Forsthoffer nem csinált belőle erkölcsi keresztes hadjáratot.
Csak elkezdte alkalmazni a következményeket.
Három képviselőnek írásbeli figyelmeztetés ment
A parlamenti videózás ügyében szintén meghúzta a határt. Július 17-én három országgyűlési képviselőt részesített írásbeli figyelmeztetésben az ülésteremben készített felvételek és azok jogosulatlan felhasználása miatt.
A házbizottságban a frakciók képviselői is egyetértettek abban, hogy az ülésteremben készített, majd politikai lejáratásra vagy kiforgatásra alkalmas videók sérthetik az Országgyűlés méltóságát.
Ez jól illeszkedik Forsthoffer egyik legjobb mondatához:
„A tisztelet nem gyengeség, a méltóság nem megalkuvás, és az önuralom nem vereség.”
Ez tulajdonképpen az első száz nap mottója is lehetne.
A korábbi milliós büntetések helyett békét kezdeményezett
És itt látszik igazán, hogy a rendpártiság nála nem feltétlenül pénzbüntetés-pártiságot jelent.
Forsthoffer június végén bejelentette: kezdeményezi azoknak a még folyamatban lévő pereknek a békés lezárását, amelyek korábbi képviselők és az Országgyűlés között zajlanak a Kövér László idején kiszabott, általa túlzónak tartott szankciók miatt.
Konkrét példaként előkerült Tordai Bence ügye, akit korábban több mint 8 millió forintra büntettek egy parlamenti videózás miatt.
Forsthoffer maga mondta el, hogy a hatályos szabályok alapján ő is súlyos, akár többhavi tiszteletdíjnak megfelelő szankciókat szabhatna ki hasonló esetekben.
Mégsem ezt választotta.
Rendet akar, de nem büntetési rekordokat.
Ez elég lényeges különbség.
Aki viszont megkerüli a szabályokat, az mehet haza három hónapra
Bohár Dániel esetében már keményebben csattant a házelnöki döntés.
Az Országgyűlés Hivatalának vizsgálata szerint Bohár nem rendelkezett az Országházban végzett sajtótudósítói tevékenységhez szükséges jogosultsággal. A Fidesz-frakció vendégeként lépett be, majd képviselőket és minisztereket követett, interjúkat készített és médiatartalmakat gyártott.
Forsthoffer ezért Bohárt és az érintett stábtagokat három hónapra kitiltotta az Országgyűlés épületeiből.
Ez volt az egyik legkeményebb döntése.
És a logikája nehezen félreérthető: ha valaki újságíróként akar dolgozni a Parlamentben, újságíróként lépjen be. A vendégkártya nem hátsó bejárat az akkreditáció megkerülésére.
És akkor jött Magyar Péter – Forsthoffer pedig elvette tőle a szót
Talán ez az a jelenet, amely a legtöbbet mondja el Forsthoffer Ágnes első száz napjáról.
Egy június végi parlamenti ülésen Magyar Péter miniszterelnök egy interpellációra adott válaszában eltért a tárgytól. Forsthoffer figyelmeztette.
Magyar folytatta.
A házelnök pedig megvonta tőle a szót.
Nem egy fideszes politikustól. Nem egy könnyű politikai célponttól. A Tisza elnökétől, Magyarország miniszterelnökétől, attól az embertől, aki néhány héttel korábban házelnöknek jelölte.
A két politikus utóbb a házszabály értelmezésében nem értett egyet, másnap azonban már közös kávézásról tettek ki képet. Forsthoffer pedig egyetlen mondatban tökéletesen összefoglalta az egészet:
„Két határozott ember nézete különbözhet, de ettől nem gyengébbek együtt, hanem hitelesebbek.”
Na, talán ez az a politikai kultúra, amelyből tényleg lehetne több.
Nem kell félni a saját miniszterelnöködtől
Mert a parlamenti függetlenség valójában ott kezdődik, amikor a házelnök ugyanazt a szabályt alkalmazza akkor is, ha az érintett emberrel ugyanarra a pártra szavazott.
Forsthoffer és Magyar konfliktusa ebből a szempontból kifejezetten egészséges kép volt.
Nem omlott össze a kormány. Nem szakadt ketté a párt. Nem kellett senkit eltüntetni a fényképekről.
A házelnök úgy gondolta, rendet kell tartania. A miniszterelnök úgy gondolta, a házszabály alapján igaza van. Elmondták egymásnak.
Másnap pedig ment tovább az ország.
Egy működő demokráciában ennek nem botránynak kellene lennie, hanem hétfőnek.
Államfőként sem változott hirtelen dekorációvá
Július 20-tól Sulyok Tamás mandátumának megszűnése után Forsthoffer ideiglenesen a köztársasági elnök teljes feladat- és hatáskörét is átvette. Ebben az időszakban házelnöki feladatait Hallerné Nagy Anikó látja el.
Forsthoffer első államfői aláírása az új iskolakezdési támogatásról szóló törvényre került.
Később aláírta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállításáról szóló törvényt is.
De talán ennél is érdekesebb, amit az augusztusi hőség- és energiaválság idején tett.
Magyar Pétert a Sándor-palotába is bekérte
Amikor a rendkívüli hőség, aszály és energiabiztonsági helyzet miatt a kormány elhalasztotta a tervezett rendkívüli parlamenti ülést, Forsthoffer nem elégedett meg azzal, hogy majd olvassa a kormányzati közleményeket.
Soron kívüli személyes tájékoztatást kért Magyar Péter miniszterelnöktől.
És nem négyszemközti udvariassági találkozót szervezett. Meghívta a parlamenti frakciók vezetőit is a Sándor-palotába, hogy közvetlenül kérdezhessenek a kormányfőtől az energia- és vízbiztonsági helyzetről.
Ez már a második alkalom volt rövid időn belül, amikor Forsthoffer világossá tette: az intézményi szerepe nem ér véget ott, ahol Magyar Péter politikai súlya kezdődik.
És éppen ettől működik hitelesen.
Száz nap alatt egész hosszú lett a lista
Ha egyben nézzük, meglepően sok minden történt május óta:
- 12 év után visszakerült az EU zászlaja az Országházra;
- szabadabb mozgást kapott a parlamenti sajtó;
- nyílt pályázatot hirdetett az Országgyűlés főigazgatói tisztségére;
- nem fogadta el a több száz négyzetméteres elnöki rezidenciát és a magánhasználatú szolgálati autót;
- támogatta saját házelnöki fizetésének csökkentését;
- illetménycsökkentést rendelt el indokolatlan képviselői hiányzások miatt;
- békés lezárást kezdeményezett a korábbi, túlzónak tartott házelnöki büntetésekből született perekben;
- írásban figyelmeztetett képviselőket a szabálytalan üléstermi videózás miatt;
- három hónapra kitiltotta Bohár Dánielt és stábját a parlamentből a belépési szabályok megkerülése miatt;
- megvonta a szót Magyar Péter miniszterelnöktől;
- ideiglenes államfőként személyes tájékoztatásra hívta a kormányfőt és egyeztetést szervezett valamennyi frakcióvezetővel;
- államfői jogkörben több fontos törvényt is kihirdetésre aláírt.
Ez nem rossz lista száz napra.
A legfontosabb változás mégsem valamelyik határozat
Forsthoffer Ágnes legnagyobb teljesítménye eddig talán nem az EU-zászló, nem egy kitiltás és még csak nem is a Magyar Péterrel történt parlamenti összezördülés.
Hanem az, hogy a házelnöki tekintélyhez másfajta képet társított.
Nem kell dühösnek látszani ahhoz, hogy valaki erős legyen. Nem kell megalázni a másikat ahhoz, hogy rendet tartsunk. Nem kell minden vitát élet-halál harcként kezelni ahhoz, hogy egy intézménynek súlya legyen.
Forsthoffer sokszor nyugodtan, kimérten, már-már szokatlan udvariassággal beszél.
Aztán ha elérkezik a döntés pillanata, dönt.
Elegancia és keménység egyszerre – talán éppen ez volt hiánycikk
A Parlamentnek természetesen nem divatbemutatónak kell lennie, és egy országot nem modorral kormányoznak. De a politikai stílus egyáltalán nem jelentéktelen.
A közélet ugyanis önmagát tanítja. Ha a politikusok egymást üvöltik túl, minden konfliktusból megalázást csinálnak és a szabályokat csak az ellenféllel szemben alkalmazzák, azt üzenik: ilyen a hatalom.
Forsthoffer első száz napjában ezzel szemben egy másik üzenet kezd kirajzolódni.
Lehet valaki elegáns anélkül, hogy gyenge lenne. Lehet higgadt anélkül, hogy bizonytalan lenne. És lehet Magyar Péter politikai szövetségese úgy is, hogy szükség esetén egyszerűen kikapcsolja a mikrofonját.
Talán pontosan ezért érdekes Forsthoffer Ágnes.
Nem azért, mert soha nem lesz vitatható döntése. Egy erős házelnöknél ez lehetetlen lenne.
Hanem azért, mert alig több mint száz nap alatt már megmutatta: a határozottság és a kulturáltság nem egymás ellentétei.
A magyar politikában ez majdnem forradalmi felismerésnek számít.
Pedig normális esetben csak úgy hívnánk:
elnöki tartás.
Vélemény, hozzászólás?